Pápára utaztam a
háromnegyed 8-as busszal. Helyszín: lámpás kereszteződés, időpont: 10:13,
esemény: lila biciklis csaj kontra fehér Mazda 2-es. Siker.
Szerencse, hogy
csak nappal kell mennem.
Szánalmas
vagyok. Mert KELL. Teljesen elment a maradék eszem is. Tudom, mire megy ki az
egész: elköltöm az összekuporgatott pénzemet busz- meg vonatjegyekre, netán
hamarosan repülőjegyre, így nem marad temetésre.
Legyek utazó
mentőangyal, mi? Röhejes. Szét fogok csúszni. Napközben általában olyan
időpontot kapok, amikor nem dolgozom, és hétvégén történnek a hülye délelőtti
események. Ne mondja nekem senki, hogy ez véletlen!
Délután
felhívott Dia, elmentünk kondizni. Megint féregmozgással közlekedek. Mától
hetente kétszer eljárok, mert teljesen eltunyultam.
Pont úgy
hangzik, mint egy öngyilkosjelölt terve, igaz?
Hirtelen felindulásból
elléptem fodrászhoz. Jó ismerős, jól dolgozik, ráadásul hétvégén is vállal. Fahéjszínű lett a hajam. Vágatni is kellett, picit gallyra
vágta a leszívatás. Még így is a derekamig ér, szerintem egész szép. Növekszik
az egóm, talán egyszer feljavul nullára a béka segge alatt nyolcvan méterről.
(Autómárkákat és
helységcímereket tanulmányozok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése