Március 15. szombat

Két órája fent vagyok, hajnali négy van. Rémálmom volt, még mindig ráz a hideg. A posta előtti zebrán egymásba rohant egy busz meg egy terepjáró. Még akkor se ébredtem fel, amikor az utóbbi ajtaján kifolyt egy darab vékonybél. Undorítóan tisztán láttam mindent. És az a bűz… Még hogy nem lehet szagokat álmodni! Nem írok erről többet, mert idehányok.

Egy tuti: a gyógyszeres megoldás kevésbé gusztustalan, mint az aszfalton széttoccsanni, akár egy bifsztek.

Most megyek, ágyneműt cserélek, hadd ne haljak meg abban, amit teleizzadtam a hülye álom miatt. Délután írok még, aztán adios.

15:22. Ott volt a busz meg a terepjáró… Most nem tudok írni, reszketek. Lefekszem.