Május 1. csütörtök

Szánalmas vagyok, hogy még mindig élek, tudom, de nem akarok zilált idegállapotban kinyúlni, hátha kiül az arcomra.
 
(Ja, egyébként eszembe jutott, hogy biztosan boncolni fognak. Ez is ciki.)

Szépet álmodtam (természetesen erotikust egy csókos szájú idegennel), így mivel nem volt mitől tartanom, rávettem Timit, hogy látogassunk ki a majálisra. Még a ringlisre is felült velem, és egyszer se hozta szóba a világvégét. Használ a gyógyszere. Teleettük magunkat roppanós virslivel és vattacukorral, hajtogatott nekünk a lufibohóc (Timinek zsiráfot, nekem mindegy volt, így angyalkát kaptam). Dodzsemezni sajna már nem maradt pénz (nem akarok nagyon kiköltekezni, kell a temetésre, Timi csak segélyt kap.)

Jól telt a nap, kivéve azt a momentumot, amikor megláttam az egyik kukaürítgetőt (takarító, vagy hogy mondják). Épp egy Sió narancsleves dobozt nyomkodott a szemeteszsákba, MIKÖZBEN DŐLT A VÉR AZ ORRÁBÓL. Igyekezett háttal ténykedni, de ahogy csöpögött a szürke nejlonzacskóra, úh…

Nincsenek megjegyzések: